Darált disznó- és marhahús, hagyma, zsír, majoránna, pirospaprika, elmorzsolt erős paprika, mirelit réteslap
Gulagot megjárt emberek visszaemlékezései szerint a csája valami folyadék, amit a táborokban tea helyett, sőt általában étkezés helyett szolgáltak fel, a „rác csája” kifejezés tehát legalábbis zavarba ejtő. Hogy mégis mért hívják ezt az ételt rác csájának, arra vonatkozólag Jókainál, A hírhedett erőművész című novellában találtam magyarázatot, íme:
Bálvándy e nemzeti mulatság után fölülteté kedves barátját egy bérkocsiba, hogy ígérete szerint minden élvezeten keresztülvigye, ami csak fél századdal ezelőtt Budapesten kínálkozott.
Legelőször is átvitte Budára, a Három Kapáshoz csájára. A Három Kapás az egy lebuj, a csája pedig valami étel neme; mind a kettő divatban volt akkor, a csájához rác ürmöst ittak, és rác nótát énekeltek.
A csája tehát „valami étel neme”, s ha rác nótát énekelnek hozzá, akkor nyilván rác ételé; hogy eztán eme rác étel csakugyan hasonlít-e ahhoz, amit alább leírok, azt megint csak nem tudhatom. Továbbá azt se tudom, honnan került hozzám a recept, sőt ezt már nem is fogom kideríteni. A következőképp áll össze: húsz-húsz deka darált disznó- és marhahúst hagymás zsíron megfuttatok, sózom, borsozom, teszek bele majoránnát, pirospaprikát, elmorzsolt erős paprikát, fedő alatt puhára párolom majd zsírjára lepirítom. Veszek két csomag mirelit réteslapot, tepsibe lerakom az egynegyedét, rá a hús egyharmadát, majd ezt még kétszer ismétlem, a tetejére a réteslap harmadik harmada jön. Közepes hőfokú sütőben megsütöm, majd feldarabolva, melegen tálalom. Magyar Elek – az ínyesmester – is találkozott egyszer a rác csájával, és ízlett neki.
Szerző: Váncsa István